2015. augusztus 27., csütörtök

...NŐnek lenni jó...

...úgy tűnik egyre többször lépek ki mostanság a nyakatekertnemmműködőképes irányító szerepből...vezetve lenni jó....megnyugtatókörülölelbiztonságotad.
Talán kicsit félek elveszíteni a hősamazonlétem különlegességét....és csendesen csak tisztán ám szabadonegyszerűen szeretetteltelimegértőbefogadó nőként lenni...

...ezek csak nekem fontosak...átadni a kocsim vezetését, becsukott szemmel táncba menni, nem tenni, csak támogatni, ügyet, férfit, helyzetet, megengedni, és nem  megsértődni, ha megkérnek valamire...valamiért eddig azt hittem, hogy nekem be kell előznöm, hogy mindent észre kell vennem még mielőtt megkérnek...hülyeség (megengedni magamnak, hogy ha valami  nem megy, átengedni feladatot férfinek, vagy esetleg segítséget kérni) mérhetetlen energiák szabadulnak fel bennem ezekben az új helyzetekben...közben persze elveszítek valamit...de általa pedig kapok valami egészen újat, más nőies minőséget...érzem, ahogyan emel...

persze kapok kritikákat, többnyire jogosak...mert talán én is kritikus vagyok, de még mindig több előnyét látom az elemző létezésnek sajnos, nem  megy még mindig... a csak  mosolygom szeretettel mások egyegy megnyilvánulásán...de amikor igen, az mérhetetlenül szép bennem...mint érzés...hogy nem fogalmazok meg kritikát...akár még nagyon óvatosan sem, hanem csak szeretettel nézem az adott embert...elfogadom.

...új  közegben kezdetekben mindig tartanak tőlem az emberek..ezt már sokszor sokhelyen megéltem.
...és sokszor sok (sokkk) vagyok, továbbra is sokat beszélek...bár elmúlt napokban, ha egyszeregyszeris...de  tudtam csendben maradni...ilyenkor befelé mosolygom...és még kicsit megisdicsérem magam...amit bár nem kellene, de jólesik...de mindenképpen boldogsággal tölt el.


...köszönöm a figyelmet, ölelést...igyekszem elraktározni, mint egy kisgyerek......mint karácsonykor a csokipapírt.
..úgy teszem el az emlékeim közé...érintést, illatot, érzést...ha kell nem fürdöm, hogy még kicsit érezzem magamon...azt hiszem ebben is változom...az eddigi türelmetlenség helyett...az ide nekem még helyett...csendesen várakozom a kiselrakottszeretetbefőttjeimet dédelgetve.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése