...a mindigvárokvalamire jövőbetekintése még nem múlt el belőlem...most a hétköznapok csúcspontjai a nyalkai lovaskurzus pillanatai...türelmetlenül várom...éltető....

...több oka is van...mert otthon vagyok, a helyen a társaságban...ami  zseniális...most kezd működni...élvezettel nézem a dinamikáját...és hogy emel mindenkit külön külön, és együtt...ami  fontos és új érzésmegtapasztalás nekem vezetve lenni...mérhetetlen bizalom kell hozzá tőlem...  és talán nem is mint lovasnak, hanem mint, nőnek (ez gondolom mások számára észrevétlen, de nekem a legnagyobb utazás ) talán ebben fáradok el a legjobban, persze boldogsággal és bizalommal is tölt el...és néha már nem csak a Zolitól is elfogadom..

...ami fáraszt ebben az az  utazás...bár, ha azt megnézem, hogy nemsokmindenért mozdulok ki....

...kezdem otthonosan érezni magam környezetbenközegbenés az egyes emberekkel...bizalmi helyzet...

Tamással beszélgetés nem csak indiánnak volt átütő, bár neki  nagyon...

...én ügyetlenül tétován próbáltam megfogalmazni neki, hogy mire is van itt szükségem...kell egy támaszegyinspiráló...akiengedpróbálkozni, de ad visszajelzést, akimintátad, magabiztos- esetleg már járt azon az úton, de hagyja nekem is megjárni (ez  nekem különösen fontos)...és amikor én tétován lépkedek megsegíti a lépteimet...merthogy a tanulásom az enyém...azt csak ezekkel támogatni tudja...

sokszor nagyon tudatosan akarunk tanulni (vagytanítani) és nem vesszük észre a csakakkorcsakottcsaknekeked tanításokat...

...nos nyilván van nagyon sok dolog amit meg kell  tanulnom, mert harmóniában társként szeretnék  együtt élni a lovaimmal...és mivel a vágy és a kép is megvan erről a fejemben...ez  így lesz...

azonban vannak olyan téves programok, magatartásformák, amik ezt nehezítikgátolják, mint egy fal, gát ebben a pillanatban nem engedik bennem megtanulnimegélni...amint ezek a falak lehullnak nem lesz gátja a tanulásomnak...addig viszont egyhelyben toporgás van...

nőként már 2000 óta egyhelyben toporgok...a felismerés, hogy mi van a nőiességemmel már megvan, de még nem érkezett meg a férfi, aki ezt a falat mintegyelfújná vagy figyelmen kívül hagyná (persze én is kellenek hozzá, félre ne értsétek) mert mindig kapcsolatokban vártam, azt hittem, hogy csak úgy lehet, de nem, mert úgy túl közel van...

tegnap ebben nagyon sokat kaptam...köszönöm Zoli

Jajj NagyUram...igen a tanulás fájdalmas...én is érzem a bordáim alatt a patanyomot, de ettől még szükségszerű.

Mától Juniorcamp, új  szerepben...de egyhét önfeledt csavargás kamaszokkal...próbálok átállni...annyiingertörténés...