2015. június 29., hétfő

42

valami változik...még nem tudom, hogy én változom, vagy a környezetem, olyan ez, mint.... mint amikor ülök a vonaton, és nem tudom, hogy az a vonat indul-e el amin ülök, vagy az amit nézek....

....mindenesetre egyre nő a távolság világlátásbangondolkodásban...de leginkább érzésben, vagyérzésnemlétezésben köztem, és a szeretett munkahelyem tulajdonosa között...napi szintűvé váltak a felismerések, vagy épp megbántások...most úgy érzem, hogy ez sok nekem.
Egyrészt nem akarok asszisztálni olyan dologhoz ami zavar, és képtelen vagyok azonosulni vele...másrészt egyre több minden övön aluli, bántómegalázó....

egyszóval érik a változás...én azt gondolom, hogy már nemakaroktudok " munkahelyen dolgozni",

...viszont kedves Barátaim! pénzkereseti lehetőséget keresek!

...azt hiszem, hogy tudom, hogy miben vagyok jó, mi az ami a "munka" szintjén boldogsággal tölt el...miazamibehúz, amitől borsódzom...amitbármikorbárhogyanbármeddig...

...már csak az elengedés kell, ezt el...hogy had legyen hely...had tudjon jönni valami új...el kell  engednem azt az anyagi biztonságot, amit az jelent, hogy havonta van egy fix fizetésem...


.....megnéztem a Saul fiát (Zoli üzenem, hogy megnézem Veled is) érdekes, hogy mindenkinek van  egy egyéni  mondanivaló, a történeten belüli történet, ami neked szól...persze fontos a holokauszt...  meg még akár a bőrömön is képes voltam a film közbe érezni az emberi vér és hús szagát és valami  verejtékszerű nedvét a látott képek hatására...de valahogy engem...mint mindig valami  más fogott meg...énvagyokSaul... akinek a giga káoszban is van egy egyéni ügye, nem baj,  hogy a világ épp  mással  van elfoglalva, mint például, életbenmaradás a haláltáborban, vagy éhség....nekidolgavan,  más dolga...ÜGYE...ami annyira fontos,  hogy nem is létezik más...mintha észre sem venné, hogy mi folyik  körülötte... ebben  a hiszemben néztem végig a filmet, és csak  Jucival való beszélgetés után tudatosult bennem, hogy Saul teljesen más tudatállapotban van...úgy is mondhatjuk, hogy megzakkant, de nincs jelentősége, hogy hogy nevezzük ezt az állapotot...nemnormális, bolond, őrült...



dehát végül is ki normális,..akik az embereket halomra gázosítják el, vagy aki hisz valamiban, és ezért még a lehetetlenre is képes....


...éshát...van a amiért érdemes...táborok-elkezdődtek...Tipicamp van)...ésss, hát...a Pinka...SZERETEM






...egyre pontosabban tudom, hogy mit szeretnék...

...úgy érzem, mehetnékem is van....bár csodaszép az otthonom, magán hordozza letűnt korszakaim szép emlékét, amikor még igyekeztem a többség divathóbortjait követni, szép kert, otthonos modern otthon...ez a szakasz rövidesen lezárul...csajoknak csodás paradicsom, így hát még egy ideig marad,  de keresgélem a helyet....helyem

...az is megfordult bennem, hogy útra kelek, szekérrel, mint Petráék a Soluna cirkusszal, nagy álmom ez a vándorélet....
...de nyitott szemmel járok, és várom a találkozást azzal a földdarabbal, ami nekem....
..van, hogy behúz valami, hogy vegyek egy házat a Balatonfelvidéken, de amint kicsit távolabbról szemlélem mindezt...akkor teljesen biztos, hogy szeretnék építeni két kezemmel egy házat, élhetőt, emberit, lehet, hogy kicsit mesebelit, de mindenképpen egyedit,  ami az enyém.

Ilyesfélét:





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése