reggel hosszú 2,5 órás beszélgetés az egyik legfontosabb tréningezett cég igazgatónőjével...kb 2 hete voltunk egy 2 napos programon, amin mindenki boldogságosan érezte magát..kivéve Ő...ezt próbátuk megbeszélni...fájdalmas volt neki a program,  fájdalmas felfedezéseket tett magával kapcsolatban, bár kaptam néhány kritikát (ezekről  majd beszéljünk Lau) de alapból akkor és most még inkább gondolom, hogy jól dolgoztam...kicsit féltem menni a mai  találkozóra (de gondoltam tisztán figyelemmel teljes szívvel  magamat felvállalva leszek jelen), mert tisztán éreztem, hogy ő rosszul érezte magát, de sem az esti 2 órás beszélgetés, sem a reggeli közös akli piacozás nem segített...-->a felismerés fájdalmas sokszor...és változáshoz rögös út vezet (nem nyaralás)...

napközben munka...lassan kezdem megszokni a 12 órás napokat...
a hétvége sok programos...elvileg végre zsibi...1 éve szeretnék...és Kerekes band koncert ---végül is szeretem...
jah és a legfontosabb talán... vasárnap hazahozom az 1. igazán saját lovam...még nincs neve...nem tudom ki Ő...demárisszeretem.

márrégifotóállítolagmegsemismerem

vérfürdőamiutcánkban...
éktelen madárzajra értem haza...benyitok...bodza a szájában madárral és még néhány tetemmel  körülötte...és 3, meg is lepődtem  hogyhogy...felnőtt Seregély ezerrel köröz és hangosan kiabál...egyetlen  madarat találtam életben a földön...

akinek még nem voltak faroktollai..kb fél órát kerestem a fészket...
de nem találtam meg...szar...

szembesítés...
december elején eszméltem az első pöttyökre...karácsonykor anyuéknak még a festékre meg hidegzsíroldóra gyanakodtam...hogy biztos attól van...
az év első 4 hónapját erős...nagyonerős fájdalmakkal éltem meg...nem érhetett semmi hozzám...

senkiéssemminemérhetetthozzám...lassan múlik...doki szerint másfél év!!!
vicces
kb 2 hete elhagytam minden terápiát...

elvilegszépénszégyellemazideinyarathosszúújjúbantöltöm