vagyok aki vagyok..tisztán önmagamban állok a világban...nagyapám unokája, szüleim gyermeke, gye

2014. július 19., szombat

fura éjszakák...

a hegyen aludtam egy tábornyi kamasszal a Széleskőnél...olyan kevés kell a kapcsolódáshoz...amikor este megérkeztem, még lázadóanyázó kamasz, amikor eljöttem már dörgölőzőkövetőbeszélhetnékkel megáldott ifjú...
...igen én találtam ki,hogy ennyit menjenek, így aludjanak...
Lacival Lauval bivakoltam..Lau kidőlt...ami  nagyon meglepő...és egyben csodás... Lacival  hanyattfekve beszélgettünk tiszteletről...szeretetről...elfogadásról...útról...
..nem  sokat aludtam talán 2x2 órácskát...erős szél fújt épp a gerincen  bivakoltunk...ahol  átbukik a szél a hegyen...szóval  fújt...engem először kutyaugatás ébresztett,  néhány kölyök  is felébredt rá, kiabáltak, ha nem  is hangosan, de mint nem reagáltunk rá...abbahagyta és elment (vagyis csak gondoljuk, hogy kutya volt) Laci is szólt félálomban, hogy az nem lehet az csak egy illúzió, itt nem lehetnek kutyák...
...szóval  nem tudtam aludni... nézegettem...ahogy a lombot fújja a szél és azon a hold árnyékai milyen  mintákat rajzolnak...azon gondolkodtam, hogy félek-e, és ha félek akkor mitől...talán a meleg de erős szél  hoztafelszínrebennem, hogy kb. 10-12 éves lehettem,  amikor otthon a ház előtt álló koros akácfákat tövestül kifordította egy nagy vihar...ekkor én sírógörcsöt kaptam...féltem a széltől mint természeti  erőtől...mint tehetetlen kicsiny ember...a szél a fákat az üvegházunkra fújta...ami minden megélhetése volt a családunknak...talán ebben a helyzetben a legrosszabb, hogy a szüleim nem értettek, és nem  vettek  komolyan...úgy csináltak mintha semmi nem történt volna...erre hajlamosak...sajnos...néha magamon  is felfedezem...
szóval...zavar ha valamit nem tudok befolyásolni nem tudom kézben tartani.. még mindig...pedig átgondoltam, hogy mi  az a legrosszabb dolog ami  történhet.....talán ezért is szervezek táborokat kamaszoknak...hogy én úton lehessek velük...és próbálgathassam magam...


előző juniorban ugyanitt, akkor épp  esett...zsemleképűén


sokat élek kifelé...adok  figyelmetszeretetetérintéstteret...töltődni kell...ezek a lovak és a kert (földelek)...
...egyre jobban erősödik bennem az  őszi két elvonulós tervem...2-3 nap a Pinkán Burgtól a Rábáig...Lővő alatt még sosem voltam...
és szeretnék pénz és telefon nélkül  "egyszállgatyában"elmenni  az Őrségbe 3 napra...csak lenni...

...és hát 2011-ben  mér indultam lovas túrára...csak  ugye eltörtem a medencémet a nagy felkészülésben...most ,hogy nap mint nap látom a csikót fejlődni...itt a cél, mennem kell,  2-3 évem van  rá...hogy foglalkozzam  vele...magammal...
ilyenkor amikor nagy a pörgés...sok az adrenalin...akkor csak úgy jönnek a célok csőstül...évek óta szeretném a házat kívülről lefesteni, alapvakolat van rajta. igaz le kell glettelni...valahogy amilyen békét harmóniát teremtettem bent azt a finomságot szeretném kint is.......nem lehet nehéz...nagyanyám minden évben kívül belül lemeszelte a házat...még egykétéve is...tisztaságbékeharmónia kint mint bent...

csodás helyeken jártam a junior bejáráson a Vashegyen...nem is gondolnátok...itt van egy kőhajításnyira és maga a csoda...csak közel kell  menni hozzá...







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése