a hegyen aludtam egy tábornyi kamasszal a Széleskőnél...olyan kevés kell a kapcsolódáshoz...amikor este megérkeztem, még lázadóanyázó kamasz, amikor eljöttem már dörgölőzőkövetőbeszélhetnékkel megáldott ifjú...
...igen én találtam ki,hogy ennyit menjenek, így aludjanak...
Lacival Lauval bivakoltam..Lau kidőlt...ami nagyon meglepő...és egyben csodás... Lacival hanyattfekve beszélgettünk tiszteletről...szeretetről...elfogadásról...útról...
..nem sokat aludtam talán 2x2 órácskát...erős szél fújt épp a gerincen bivakoltunk...ahol átbukik a szél a hegyen...szóval fújt...engem először kutyaugatás ébresztett, néhány kölyök is felébredt rá, kiabáltak, ha nem is hangosan, de mint nem reagáltunk rá...abbahagyta és elment (vagyis csak gondoljuk, hogy kutya volt) Laci is szólt félálomban, hogy az nem lehet az csak egy illúzió, itt nem lehetnek kutyák...
...szóval nem tudtam aludni... nézegettem...ahogy a lombot fújja a szél és azon a hold árnyékai milyen mintákat rajzolnak...azon gondolkodtam, hogy félek-e, és ha félek akkor mitől...talán a meleg de erős szél hoztafelszínrebennem, hogy kb. 10-12 éves lehettem, amikor otthon a ház előtt álló koros akácfákat tövestül kifordította egy nagy vihar...ekkor én sírógörcsöt kaptam...féltem a széltől mint természeti erőtől...mint tehetetlen kicsiny ember...a szél a fákat az üvegházunkra fújta...ami minden megélhetése volt a családunknak...talán ebben a helyzetben a legrosszabb, hogy a szüleim nem értettek, és nem vettek komolyan...úgy csináltak mintha semmi nem történt volna...erre hajlamosak...sajnos...néha magamon is felfedezem...
szóval...zavar ha valamit nem tudok befolyásolni nem tudom kézben tartani.. még mindig...pedig átgondoltam, hogy mi az a legrosszabb dolog ami történhet.....talán ezért is szervezek táborokat kamaszoknak...hogy én úton lehessek velük...és próbálgathassam magam...
előző juniorban ugyanitt, akkor épp esett...zsemleképűén |
...egyre jobban erősödik bennem az őszi két elvonulós tervem...2-3 nap a Pinkán Burgtól a Rábáig...Lővő alatt még sosem voltam...
és szeretnék pénz és telefon nélkül "egyszállgatyában"elmenni az Őrségbe 3 napra...csak lenni...
...és hát 2011-ben mér indultam lovas túrára...csak ugye eltörtem a medencémet a nagy felkészülésben...most ,hogy nap mint nap látom a csikót fejlődni...itt a cél, mennem kell, 2-3 évem van rá...hogy foglalkozzam vele...magammal...
ilyenkor amikor nagy a pörgés...sok az adrenalin...akkor csak úgy jönnek a célok csőstül...évek óta szeretném a házat kívülről lefesteni, alapvakolat van rajta. igaz le kell glettelni...valahogy amilyen békét harmóniát teremtettem bent azt a finomságot szeretném kint is.......nem lehet nehéz...nagyanyám minden évben kívül belül lemeszelte a házat...még egykétéve is...tisztaságbékeharmónia kint mint bent...
csodás helyeken jártam a junior bejáráson a Vashegyen...nem is gondolnátok...itt van egy kőhajításnyira és maga a csoda...csak közel kell menni hozzá...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése