...ismét eltelt egy hét...valami eszeveszettül rohannak a hetek, azt veszem észre, hogy ismét hétfő...monoton  reggelsulimunkadélutáncsajok mókuskerék pedig még nem is indult be teljesen...viszonylag sok időt vagyok itthon, bár nem tudom mit csinálok..mert persze szobát nem festettem ki, sok tervezett filmet nem néztem, műhelyben nem alkottam, edzeni nem mentem el...
...de hát elmúlt februármásodika...nem tudom a medvék hogy voltak vele, de nekem ki kell bújni a barlangomból...sok tervem van...valamiért ezt a házat még be akarom fejezni...kicsinosítani...de aztán hosszú távon valahogy... távolabb szeretnék élni mindentől...sokat próbálok mesélni erről a csajoknak (hogy készüljenek)...egyenlőre a két nagyobb lányom ezt elképzelhetetlennek tartja...mint ahogy azt sem, hogy az  önkormányzat nem hosszabbítja meg a tv szerződést, és én nem nagyon akarok szép nagy tányért a tetőre... Franci  amikor a jurtás létről  beszéltünk, azt mondta, hogy az kb. olyan, mintha bebújnánk az asztal alá és ott élnénk...
..nem  cél, hogy asztalalatt éljünk, bár nem is rossz...csak  az cél, hogy ne azért éljek, keressekpénzt, dolgozzak, hogy ki tudjam fizetni a számláinkat...így a cél valahol  kicsit mindentől távolabb, egy sokkal kisebb ház, egy sokkal nagyobb földdarabon...az sem baj, ha a ház valami saját készítésű, szalma vagy földház...ahol  nem  kell kiszolgáltatva lenni mindenféle szolgáltatónak, és nem kell, hogy feltétlenül bankszámlád legyen........
...kalandos péntek...ha Indiánnal vagy készülj fel, és a 10 perces programra is szánj egy fél napot!...ezt ma már tudom...és nem is gondoltam, hogy a szénaszállítás, amit pénteken eszközöltünk túl gyorsan megy...Jácint is eljött velem...elmúlt hetek szénapakolós kudarcán okulva...valahogy úgy alakult, hogy kerekedett négy szabad óra...mert csak úgy lehetett a báláért menni...ez remek alkalom volt az  egyébként számomra kedves környéken barangolni...meglátogattuk  a csatári hegyben Andrásékat...kb. 20 évvel ezelőtt feltett szándékom volt ott házat venni, akkor 11 fő élt fent a hegyen...szerintem most többen...isteni  friss hatlapos, kedves emberek, szép jószágok, finom pálinka...nehezen is indultunk el...jó látni, hogyan élnek...minta...

oltár

Öreg indián barátom akart még valamit mutatni, féltett felfedezésekincse...a hegyen kanyargós út végén az erdő alatt...csodaszép kilátással egy eladó öreg présház, ami  tökéletesen alkalmas a fenti idill megvalósításához..és még néhány ló is elfér...mindenkit magával ragadott a hely az érintetlenség és a benne rejlő egyszerű tökéletesség...a kevesebbtőbbérzése...és hogy...

szobakonyhapajta:)és 2osztatúpince

kaszálóréterdőszőlőahogykell

kilátásatelekvégébőlaholviszonylagmeredekségvan

 

ésutcafronthavanilyenezesetbenszerintemjóhogyinnenablaktalan...

többet kell kimozdulnomistenivoltafelfedésahegyen...már hiányzott...

pihepuhamohapárna

Fotó: Nagy Jácint