"Mindenki tudja, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megvalósítani, mígnem jön valaki, aki erről nem tud, és megvalósítja." (Albert Einstein)

...nem véletlenül vagyok outdoor tréner...csodának tartom a természetetéserőit, és remek eszköznek az  önmagunk és mások megismerésében...valahogyan ezt kell majd felidéznem a munkáimban is ...ezt az érzést...hogy ide kell  elvinnem embereket...

..képtelen emberfeletti dolgokat vagyok képes megvalósítani...nem vagyok büszke rá..igyekszem csendben tenni...más kérdés, hogy meghatároz...
..egyik barátom mondta, hogy ha valamit csinálok teljesen csinálom...és ha egy képtelen dolgot is teljesen csinálok...eddig még valahogy mindig elképzelhetővé váltak.. (ez persze nem jó).

..régebben gyermeki ifjúként...ezt még a környezetemtől is elvártam...és halálosan meg voltam sértődve...hogy nem teszikcsináljákvelem...
...tegnap egy barátomat vártam nagyon...a hófúvásban...nemjött...ami bizonyos értelemben nagyon is érthető...vérig voltam sértve, hogy nem jön...reggelre azért megenyhültem...és talán még meg is köszönöm neki, hogy ellensúlyozza mindazt, amit előbb leírtam magamról...kellenek mellém a higgadt emberek..akik nem akarnak képtelen dolgokat... akiket észérvek irányítanak...és néha engem is terelgetnek...köszönöm Nekik...
...és most magamtól kell, hogy idézzek...hiába vagyoknevezemmagamhősamazonnak..."bár a hős csak  képtelen dolgokban válhat hőssé..és csak akkor ha sikeres..csak akkor válik hőssé...ha nem...hát elbukik...de megpróbálta...

...egy másik barátom szerint nem tesz jót nekem  a tél...sokat gondolkodom......és ilyen dolgok jutnak eszembe..
...egy kedves barátom meg azt mondta...idézem..."ilyen mély gondolatokat nem akarok megengedni magamnak - ilyenkor csak gyűlölném magam...mert nem vagyok egy jó..." -szeretném megmutatni Neki, hogy ez nem így van...ha hagyja...

szóval..hagyjátok...hagyjátok, hogy átfújjon rajtatok a szél!

ÁTFÚJ RAJTAM A SZÉL

Átfúj rajtam a szél,
mint a rácson,
mint bekerített nappalaimon,
porral dörzsöli bordáimat,
fényesedjenek át a bőrön,
belémakasztja a város
letépett plakátjait,
hogy emlékezzem a történelemre.

Átfúj rajtam a szél,
nekemsodor
lobogós papírsárkányt, szemetet,
tiszavirágot, talpalt könyököt,
tiszta lapot, rozsdabarna hitet,
háztáji naprendszereket,
hogy belegörnyedek,
mint rostát ütögető asszonyok.

Ideálltam
fák és nyitott ablakok közelébe,
átfúj rajtam a szél,
felfűz, mint a lombot, a házat,
felfűz a Nagy Paprikafüzérre,
s kiakaszt egy bolygó műemlék
ereszére.