2013. január 15., kedd

"A gyermekeink akkor tanulják meg a szeretetet, amikor alanyi jogon érzik, hogy szeretve vannak, és nem csak a különleges teljesítményeikért, hanem pusztán önmagukért is szerethetők."
...már egy hete rosszul érzem magam...ami egy pillanat alatt eltörpült, amikor reggel arra eszméltem, hogy Franci ül a wc-n és sír...már napok óta fáj a háta, merthogy szokott...különösen ha valami nehézség jön az életébe...ma reggel lehajolt és becsípődött a dereka...minden mozdulat fájdalmas számára...ezt nekem  nagyon nehéz nézni tehetetlenül.... ebben sok szörnyűség van...egyrészt rossz  a   fájdalom...másrészt kínos a suliban, harmadrészt nem tud edzeni... próbáltam mondani Neki, hogy mindennek  oka van...
...  nem csak a kedves barátunk  a felmentősereg ebben a helyzetben, akit nem kis energiával  próbáltam  meg Budapestről  elhívni, hogy masszírozza meg Francit, mert amikor Ő teszi másnapra kutya baja...hanem meg kell értetnem Francival,  hogy a dolgok nem véletlenül  történnek, mivel Ő nagyon büszke (NŐ) nem mutatja ha valami fáj neki , vagy nehéz...kifejezetten szégyen neki, ha valaki  gyengének és elesettnek látja, vagy nem  tökéletesnek...szóval kicsit maximalista ( deháthátrányoshelyzetűhősamazonanyávalmegáldott)...
...szóval meg kellett vele értetnem, hogy nem tekintek rá másként ha életében először 4-es lesz félévkor matekból,  vagy,  nem kerül be a tornászcsapatba...hogy ezek nem fontosak...nekem..és hogy mindentől függetlenül szeretem...és elfogadom pont olyannak mint amilyen...már csak Neki  kell elfogadnia önmagát...
Két nagy tanulság van a történetben,  Francival szemben nem elvárás a kitűnőlét, így is zseniálisnak tartom... Eszternek  pedig nem mondhatom többet, hogy ügyetlen, pedighát...nem hozhatom ilyen helyzetbe Őket...
Ide passzol, a csajok újévi fogadalma, amikor is Franci azt mondta, hogy nem fogad meg semmit, mert az zavarni (frusztrálni) fogja....no comment
Ha már itt tartunk...Sára azt mondta, hogy többet fog beszélni (persze ha szóhoz jut)...ma kettesben  jöttünk  haza....szótlanul...azt mondta, hogy nincs mit mondania. :) ..)
Eszter, azt mondta, hogy jó így az élete, talán kicsit jobban fog tanulni... brr 
derékfájósarabhercegnő


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése