2012. november 26., hétfő

...jó, hogy vannak barátaid, akik megmondják, hogy vazze ez már sok...
...hm...nem is tudom hol kezdjem...annyi mindent nem írok...a mai csak egy kiragadott példa kicsinyke életemből...hetek óta alszomnemteszeknembeszélekcsakvagyok...lekötnek a napi gondok..merthogy jönnek...Rulit még mindig nem műtöttük meg, és hát megyünk bele a télbe..majd holnap..nagyobb műtét lesz  mint gondolta a doki, persze én tudtam...de nem hitt nekem...le kell fektetnünk, amiből ugye nehéz felállni,de hát ezt is meg kell élnünk közösen..mint ahogy azt is, amikor alig egy hete kergettem a faluban...merthogy azt hittem, hogy a bizalom már akkora (hajlamom van ezt hinni), hogy bátran engedhetem át a legelőre szár nélkül...hát legalább megpróbáltuk...tanulság.. sokkal több figyelemkapcsolat kell...szóval holnap műtét...na és szokásos téli extra kiadás kilyukadt a kazán...ilyenkor érzékelem mennyire ki is vagyok szolgáltatva a pénznek...a francba...
...szóval  reggelihelyrebillentős kávét falubeli kedvencbarátnőmnél töltöttem, aki sosem mond kritikát, annyira figyelmes, nem bántana meg sohasem senkit, csak  ad..észrevétlen, ha kell enni, ha kell kölcsön pénzt...és ma már nem maradt csendben (tudom ez neki  nem volt könnyű, hogy mondja) ,hogy amit csinálok Az MÁR sok, törődjek fontosabbdolgokkalmineknekemolyantöbbletteheramitnebírokel...koncentráljak arra ami fontos...próbáltam neki mondani, hogy felelősséggel tartozom, meg hogy kell nekem a nehézség, abból  tanulok...meg hogy nem térek ki a nehézség elől-ezt eldöntöttem...de tulajdonképpen igaza van...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése